Eredetileg egyáltalán nem akartam az SFNapról írni, hiszen elég részletesen megtették már ezt helyettem mások (EKultúra, Onsai, Balfrász, Sheenard, SFMag), így szükségtelennek tűnt, hogy én is írjak róla.
Ráadásul teljesen őszintén nem is tudnám ezt megtenni anélkül, hogy sort kerítenék némi gonoszkodásra. (Azt meg nem mindenki szereti, általában én sem.)
Chelloveck előadásáról sajnos lemaradtam, de az írókat és a kiadókat érdeklő témáknál jelen voltam. Többnyire a szokásos hasfájásokról volt szó, és nagy újdonság maximum azoknak lehetett a dologban, akik messziről érkeztek, és általában nem szoktak megfordulni az Írószövetségben, a Meetup-okon és a pesti sörözéseken.
Leginkább Onsai és Hanna előadására voltam még kíváncsi, de meglepően jól sikerült a kerekasztalok közül az is, amelyiknél sikerült egy érdekes és kultúrált vita erejéig a nagy riválisokat egy asztalhoz ültetni. (Ld. szerkesztők, kiadók, szekértáborok, falkák, tudomisénmik.)
Olvasókat vonzó programok szerencsére nem is voltak meghirdetve, így csak kevesen unatkoztak feltűnően.
(Azt azonban nem értettem, hogy a SW fétises képeket mutogató egyént milyen indíttatásból engedte valaki egy irodalmi rendezvényen a projektorhoz, még ha csak rövid időre is.)
Annak is örültem, hogy az Avanás standnál lehetett az Avana kiadványaiból vásárolni. Egyet be is szereztem.
Akkor is jelen voltam, amikor Juhász Viktor műfordítói teljesítményéért megkapta a Trethon Judit-ról elnevezett Emlékgyűrűt. Neki ezúton is gratulálok!
Mindent összevetve egy jól sikerült, egész napos szakmai rendezvényen voltunk, amit a szokásosnál elegánsabb helyre, és nyilvánvalóan nagyobb költséggel és jóval több munkával szerveztek.
A szervezőket és a segítőket külön köszönet illeti a fáradozásaikért.
Amit most írni fogok, az tőlük független, és úgy általában a magyar SF élettel kapcsolatos.
Nem újdonság, hogy az irodalmi rendezvényeken többnyire csak az írók találkoznak egymással, mégis a szakma mintha hajlamos lenne elfelejteni, hogy annak a kevés megmaradt olvasónak nem kell ismernie és értenie a belterjben dúló vitákat. Sőt ezek őket maximum csak elijeszteni tudják.
A másik gyakori baklövése, hogy elvárja az olvasóktól, hogy hazafiasságból kiadványokat vásároljanak, és ezt nem fél kimondani. (Ugyanakkor persze elismeri, hogy kevesen olvasnak, meg hogy szegények, kevés könyvet tudnak vásárolni, de mégis elvárja, hogy vegyék meg amit előállít, a termék minőségétől függetlenül.) Csak mert támogatni kell a szerzőket, a kiadókat meg a magyar kultúrát…
A harmadik baklövés a sajnálkozás, hogy az olvasók nem kommunikálják a szakma felé a véleményüket.
Nos, nekem mindig is úgy tűnt, hogy az olvasók azzal jelzik a véleményüket, hogy nem vásárolnak ezekből a kiadványokból, illetve hogy más kiadók könyveiből meg más zsánerekben megjelent művekből vásárolnak.
Lehet ám kapni jókat is. Az olvasó kegyeiért ugyanis a magyar szerzőknek nem egymás közepes írásaival kell tudniuk fölvenni a versenyt, mint például a Zsoldos díj esetében, hanem Henning Mankellel, M C Beaton-nel, Janet Evanovich-csal és Max Brooks-szal…
Ugye hogy ez nem ugyanaz? 
A rendezvény utáni buli is elég jóra sikeredett, a kezdeti kínosabb szakaszok után. (Általában vissza szokta vetni a hangulatot, amikor az emberek túlságosan rágörcsölnek arra, hogy nekik itt most feltétlenül hasznos kapcsolatokat kell építeniük és ápolniuk, és aztán meg furcsán kezdenek el viselkedni.)
Mindenesetre azt kívánom a magyar SF életnek, hogy egy nap majd termeljen ki olyan szerzőket, akik annyira sikeresek lesznek, mint amekkora nagy az arcuk. :)
Emiatt igazán nem haragudhat rám senki, hiszen ennél jobbat nem is kívánhatnék.
(Akinek nem inge, az jó esetben nem veszi magára, akit meg esetleg megbántottam, kénytelen lesz együtt élni vele.)
Recent Comments