az SFPortál Tündér Ilonájának blogja
Heveny kötőhártya gyulladás. (Plusz kötőhártya sérülése és szaruhártya horzsolódása.) Bizony. (Ezt is csak az egyik szememet csukva tartva írom ide.)
Most fölmerészkedtem ide, de egy darabig még nincs netezés , olvasás, stb. Aki szeretne valamit, ne írjon.. .
For The Love Of Mrs. Brown Sample
Mrs Brown BBC TV Series Sneak Peak
Eddig sajnos még nem sikerült beszereznem ezt a sorozatot, de úgy érzem, megérné.
Az új projekt lényege, hogy 100 verset szeretnék megírni 30 nap alatt. Az ötlet hirtelen jött, de a lényege alapjában véve nem a mennyiség, hanem a motiváció fönntartása, azáltal h választok egy határidőt. Úgy érzem, nem lesz nehéz, mivel ismét kedvet kezdek érezni magamban a versíráshoz.
Egy hónap múlva ugyanitt beszámolok majd az eredményről. 
Oomph! - Labyrinth
Oomph! - Augen Auf! [HD 720p]
Oomph! “Sandmann” (Official Video)
Mindenki tudja, hogy manapság kevesen költenek könyvekre, és ez a sci-fi írókat és kiadókat is komolyan érinti. (Bár ha önigazolás kell, még lehet valamelyest takarózni vagy legalább vigasztalódni azzal, hogy a szépirodalom még rosszabbul fogy).
Az olvasóközönség sajnos nem olyan, mint egy rossz főnök, akinél a kollégák mószerolásával lehet előbbre jutni. Nem elegendő cikkekben, blogokban, portálokon stb. piszkálni a konkurenciát, hogy nem elég tudományos/kalandos/modern/divatos/hard/tudományoskodó/szórakoztató/nyugatkövető/magyaros stb. műveket írnak.
Ha az írások nem elég jók, akkor ez baromira kevés. Ha meg tényleg olyan színvonalasak, akkor mi szükség van erre? (A tájékozatlanabbak kedvéért megjegyzem, hogy a Zsoldos díj átadásához minden évben rengeteg anyázás és hiszti kapcsolódik, annak ellenére h az egész jelentőségét mindössze az adja h pillanatnyilag ez az egyetlen díjunk van, és ezért mindenkinek erre fáj a foga, akár jelölték, akár nem, akár díjazták már, akár nem.)
Én úgy gondolom, hogy sokféle tematikának és stílusnak helye van, nincs értelme ízlésről vitatkozni és ráerőltetni a véleményünket másokra. A sokféleség mind a zsáner mind az olvasó szempontjából pozítív, és örülnék annak, ha tovább is nőne a választék. Az olvasók közül meg majd ki-ki eldönti, hogy mihez van kedve. (Pl. h feltétlenül Asimov/Clarke/Lem/Chiang/RCWilson stb. írásait utánzó műveket, tizenéves fiúknak szóló űroperát, elavultnak tekinthető de máig is szórakoztató cyberpunkot, léghajós-gözmozdonyos-kosztümös steampunk-ot szeretne-e, vagy bármit ami magyarosnak hangzik, h minden szín alatt eredetiséget, újszerűséget vár-e el, elesetleg mindössze csak jó történeteket szeretne, amelyek emberekről szólnak.)
Mostanában elmaradtak a blogomból a könyvajánlók.
Sci-fit hármat is olvastam pedig, de mindhárom csalódást okozott, így inkább nem is írok róluk.
(Hazai szerzőkről van szó, és nem szeretek senkit megbántani. Ráadásul ez amúgy sem egy fikázós blog. Néha jó lenne egy kicsit kommenteket vadászni, hogy lássam h ki olvas, de ettől még nem fogok ezen változtatni.)
Több másik könyvet is elkezdtem, ami jónak tűnik, de egyik sem sci-fi. Ezekről fogok majd írni.
A hétvégén, az idén Gyulán tartott HungaroConon kiosztották a Zsoldos Péter díjakat.
Regény kategóriában a győztes Csepregi Tamás-tól a Szintetikus álom.
Novella kategóriában pedig Szélesi Sándor Egy lépés az örökkévalóság felé c. írása kapta a díjat.
Sajnos Gyulára most nem tudtam elmenni, de talán jövőre ismét el tudok majd látogatni a HConra.
Az hogy Szélesi ismét kapott egy ZSP-t, az lassacskán már hír számba is alig megy, Csepregi viszont új név ezen a téren, és ez egy elég komolyra sikerült bemutatkozás lett. Kíváncsi leszek, mivel áll majd elő legközelebb.
A Preyer Hugó díjat, valamivel korábban a Szíriusz sci-fi napok elnevezésű rendezvényen adták át Budapesten. A nyertesek: Bárdos Bence (1. díj), Molnár Dénes, (2. díj), és Bukros Zsolt (3. díj).
Mindannyiuknak gratulálok!
Egy új angol (BAFTA nyertes) sorozatról van szó, aminek már készül a második szezonja. Szuperképességekkel megáldott hősökről szóló izgalmas filmsorozat ez, amely a humort sem nélkülözi. A Misfits (2009) egy csapat közmunkára ítélt fiatalkorú bűnelkövetőről szól, akiknek egy furcsa vihar után meglepő változások állnak be az életében.
Kelly (Lauren Socha) gondolatolvasó lesz, Simon (Iwan Rheon) képes láthatatlanná válni, Curtis (Nathan Stewart Jarrett) vissza tudja forgatni az időt és megváltoztatni azt, ami már megtörtént egyszer.
Alisha (Antonia Thomas) képessége már egészen más jellegű, ő csak dühöngő szexőrültté változtatja a férfiakat, akiket megérint vagy akik hozzáérnek. A Nathan-ben (Robert Sheehan) lejátszódott változásokra meg csak hosszú idő elteltével derül majd fény.
A vihar után azonban sajnos a felügyelőtisztjük is megváltozik, dühöngő baltásgyilkossá, önvédelemből megölik, de a helyzetüknél fogva nem árulhatják el senkinek, mi történt. A sok közös titok pedig segít még jobban összekovácsolni a csapatot.
Miközben padokat festenek, grafittit távolítanak el, rászorulóknak szánt ruhaadományokat válogatnak széjjel vagy éppen nyugdíjas rendezvényeken segédkeznek, barátokká válnak, akik időről időre kihúzzák egymást a bajból. Ráadásul van módjuk arra is hogy elgondolkodjanak az eddigi életükön. A vihar azonban nem csak rájuk volt hatással, egyre több különleges esettel találkoznak, (ide tartozik a magát éjjelenként kutyának képzelő férfi, a visszafiatalodó öregasszony, a telepatikus képességekkel rendelkező kisbaba stb stb.)
Bár a Misfits több másik sorozatra és filmre is emlékeztet (pl. Heroes, Smallville), ez egy remekül megírt sorozat szimpatikus szereplőkkel és jól megválasztott színészekkel. Eddig egy évad készült el belőle, és azt nagyon is érdemes megnézni.
Trailer:
Infók:
Wiki, Imdb, hivatalos oldal, Channel4.
A Sötétségbe nyíló ajtó (La porta sul buio) című bűnügyi tévésorozatot az elsősorban horrorfilmesként ismert Dario Argento készítette az olasz tévé számára 1973-ban. Hasonló módszerrel dolgozott, amint amikor horrorfilmeket készített, de mai szemmel nézve ezek az alkotások már inkább csak a krimi vagy a thriller kategóriájába esnek.
Nekem legjobban A villamos c. epizód tetszett. A történet azzal kezdődik, hogy megtudjuk, hogy egy nőt megöltek az éjszaka a villamoson, úgy hogy senki sem vette észre, és a rendőrségre, pontosabban egy szimpatikus felügyelőre maradt a feladat hogy kiderítse, hogyan történhetett ez, és az utasok közül ki követhette el.
Nincsenek látványos trükkök, és mindössze csak jól megírt forgatókönyvre volt szükség, hozzáértésre, megfelelő színészekre, és egy villamosra, amire föl lehet ültetni az utasokat a történtek rekonstruálásának céljából. Ezt a kábé egyórás filmecskét mindenkinek ajánlom. Remekül megmutatja, hogy nem feltétlenül kell hatalmas trükkarzenál ahhoz h feszültséggel teli filmet lehessen csinálni.
A sorozat további részei fölött azonban jócskán eljárt az idő. A történetek ezeknél kevésbé kidolgozottak, és ma már túlságosan is lerágott csontnak számítanak. Akkoriban lehet, hogy még az újdonság varázsával hatottak, de azóta százával készülhettek már olyan filmek, amelyekben valaki meg készül ölni a házastársát, rájön hogy a szomszédja meggyilkolt valakit, vagy egy elmebeteg megszökik és rászabadul a lakosságra.
A zseniálisra sikerült villamosos epizódot kivéve, sajnos ezek a filmek ma már túlságosan is régimódinak tűnnek, és túlságosan is jól ismert klisékkel operálnak ahhoz, hogy ezeket is ugyanúgy meg lehessen dícsérni. Ennek ellenére még ez a kevésbé sikerült három epizód is belefér, egyszeri megtekintésre, ha valaki nagyon unatkozik, mindent szeretene megnézni Argento-tól, vagy olasz nyelvű néznivalókat keres.
Íme egy jó kis részlet:
Az epizódok sorrendben a következők:
* 1.1 The Neighbor (Il vicino di casa),
* 1.2 The Tram (Il tram)
* 1.3 Eyewitness (Testimone oculare)
* 1.4 The Doll (La bambola)
Recent Comments