Mint kiderült a komment funkció átmenetileg nem működik, de azért így is érkeztek ám mindenféle reagálások. Elképesztően hízelgő, hogy ennyi okos és kedves pasi ír nekem üzenetet/levelet, és mind az én fényképemet akarja. Fiúk, most annyit hízott a májam, hogy sürgősen mennem kell, és beiktatni még valami kis testmozgást. A viccet félretéve nagy öröm, hogy ennyi kedves embert érdekel még a hajam színe is. Mindenkinek nagyon köszönöm a figyelmet. Igazán megtiszteltek vele. Marikának is köszönöm, hogy kampányt indított a hajszínem visszaváltoztatásáért. Nem mindennap esik meg az ilyen az emberrel. (Persze az Endre által idézettnek is nagyon igaza lehet.) Fényképem sajnos továbbra sincsen, és nem is tudom, hogy akarok-e. Mindannyiótok megnyugtatására azonban megígérem, hogy a továbbiakban már nem fogok blogolni a hajam színéről. Szeretném ugyanis elkerülni, hogy az oldalra véletlenül idevetődő olvasó esetleg azt gondolhassa, valószínűleg a Doktor Szöszi fanclub honlapjára került…
2006. július. archívuma.
Mai témánk pedig nem más mint a haj. Mégpedig abból az apropóból, hogy tegnapelőtt estével bezárólag elkövettem életem eddigi legmegdöbbentőbb eredményű hajfestés-sorozatát. Hát jónéhány szín van benne… Szerencsére teljesen úgy néz ki, mint ha direkt csináltattam volna ilyenre. Na nem mintha gyakran csinálnék ilyeneket, de ez most tényleg nagyon megdöbbentőre sikerült. (Szó bennszakad, hang fennakad, a többi jelző után meg már megindult a kutatás.) Eredetileg sötétbarna vagyok, de általában vöröses színekre szoktam befesteni. Legutóbb vöröses sötétbarna voltam, amit a sötétmahagóni és a vörösesbarna véletlen összekeverésével értem el. (Hosszú hajam van, így két doboznyi kell rá, és hát… nem volt azonos fajta a két doboz. Ezt csak a férfi olvasók kedvéért magyarázom el, már ha bírják még cérnával.) Ráadásul fölül már kezdett sötétebb lenni, amikor is az új festést elkövettem. Az a nagyon hülye ötletem támadt, hogy viszek bele egy kis szőkét, és megnézem, mi lesz belőle. (Ilyen sötét színű hajnál sejthető, hogy nem fogja majd be teljesen a világos festék, és a végeredmény semmiképpen nem a dobozon látható szín lesz. Ezt megint csak a fiúk kedvéért magyarázom.) Szóval én hülye ráalkalmaztam erre a két doboz ‘ultravilágos szőke’-ként beazonosított festéket. Az eredmény: legfölül világos szőke vagyok, ami hamar átmegy vörösesszőkébe, ami egyre sötétedik, és nyaktól lefelé pedig olyan barnás-vöröses-szőkébe megy át, és végig fokozatosan sötétedik. Persze csak úgy derékig, mert addig ér ugye a hajam. Egyébként meglepően jól néz ki, csak éppen nekem nem áll valami jól. Vissza kellene már festenem. Úgy érzem, öregebbnek és dundibbnak látszom tőle, de az is lehet, hogy csak szoknom kellene még a tükörképemet. Egyébként tisztában vagyok vele, hogy nekem sokkal jobban áll a sötét haj, de akkor is ki kellett próbálni. A leírtak alapján biztos sokaknak lesz hozzám néhány keresetlen szava ‘mit tettél azzzal a szép hajjaddal’ és ‘mentálisan teljesen ép vagy-e’ témában, szóval nagyon már nem tudtok meglepni. Blem kolléga is biztosan írhatna néhány szakértő kommentet. A többiek és a vendégek pedig megjegyezhetik, hogy ‘ne fesd a hajad mert lehet, hogy a festék rákkeltő’, illetve hogy ez a post pontosan olyan volt mintha belülről is szőkülnék. Tessék, lehet kommentálni a bejegyzést, mindenre föl vagyok készülve. 
Ez is olyasmi, amit időnként meg szoktak kérdezni. Mindössze csak az a története, hogy a nick (és email cím) választáskor először a fairy jutott az eszembe, de ez önmagában valahogy nem volt elegendő. Aztán egyszer csak átfutott az agyamon ez… Annyira egyébként nem bizonyult jó poénnak, legalábbis elég sokáig nem találkoztam senkivel, aki jelét adta volna, hogy érti. (Mígnem egyszer a hetes buszon összefutottam a filmes barátnőmmel, aki megkérdezte az emailemet. Neki valahogy azonnal leesett, és szétröhögte az agyát. Mit mondjak, ez megnyugtató volt̷ 
Mindezek alapján azt kell mondjam, valószínűleg ez volt az eddigi leggyengébbre sikerült poénom, de mostanra már mindenki megszokta ezt a nevet, engem is beleértve. Különben is azóta már kineveztem magamat itt néhányszor Tündér Ilonának illetve még az SFPortál Tündér Ilonájának is. Azt hiszem, most már késő lenne visszakozni. Emellett kaptam már olyan köszönömöt is, hogy ‘köszi te tündér’, meg hogy ‘te tényleg egy Tündér Ilona vagy’. Szívetmelengető ugye? Így hát a nick valóban kezd hozzámnőni. Kérdezni szokták még azt is, hogyan szólítsanak. Leginkább az Ilonát kedvelem. Fórumon, blogban, kommentben természetesen szólíthattok a nick-emen is, de amúgy szeretem, ha tudják nevemet, és használják is. Kedves olvasóim, várom a további kérdéseket, kéréseket.
Recent Comments