Fairylona blog

Mostanában több embert is megkérdeztem az itteni blogomról, és az íly módon kapott vélemények elgondolkodtattak egyről-másról.

Hát, először is kaptam ugye hízelgő, dícsérő szavakat, már ami a stílusomat illeti. (Vagyis megint annyit hízott a májam, amennyitől sürgősen be kell iktatni némi kis extra testmozgást.)
Ezenkívül viszont igazat kell adnom azoknak, akik megjegyezték, hogy kicsit talán túlteng már itt a belterjesség, és többet kellene olyasmit írnom, aminek a megértéséhez nem kell ismerni a korábbi post-okat vagy a többiek bejegyzéseit, vagy akár a régebbi poénosabb kommenteket. (Pláne így, hogy a régi hozzászólások átmenetileg eltűntek a portálról… ) Bár én sokszor úgy érzem, hogy ezek adják meg ennek az egésznek a zamatát, mégis jobban oda kell figyelnem arra, hogy nem minden olvasó egyformán a része a mi kis közösségünknek, és jó, hogy erre újra emlékeztettek.

Most tehát önkritikát gyakoroltam, ám a ti véleményetekre is kíváncsi vagyok. Továbbra is várom a visszajelzéseiteket. Emailben, privátban, vagy kommentben, én mindig örülök neki, mert megmelengetik a szívem tájékát.

Csak úgy mint eddig, várom az ötleteket azzal kapcsolatban is, hogy mi mindenről szeretnétek olvasni vagy többet olvasni itt a blogban, vagy esetleg arról, hogy velem kapcsolatban mire vagytok még kíváncsiak. (Az utóbbit szokás szerint privátba kérem, és ha úgy érzem, megvalósítható, akkor majd itt láthatjátok az eredményt.) Egyelőre ennyi. Köszönet azért, hogy még mindig velem vagytok, és olvastok. Megtiszteltek a figyelmetekkel, és remélem, hogy sokszor sikerül még mosolyt csalnom arcotokra. Mostmár tényleg befejezem, és megyek ebédelni. Puszi mindannyiótoknak. Nagyszerű olvasók vagytok. Ciao, aloha, adios! Viszlát legközelebb ugyanitt.