A Yes Minister (Igenis, miniszter úr) egy vérbeli brit komédiasorozat. 
1980-ban indult (BBC, 1980-1984). A folytatása, a Yes, Prime Minister (Igenis, miniszterelnök úr) címet kapta, és valamivel később, 1986 és 1988 között ment először. (A kettő együtt 38 epizód.)
Mindkettőben Jim Hacker (Paul Eddington) karrierjének és dolgos hétköznapjainak alakulását követhetjük nyomon, amint előbb miniszterként, később pedig már miniszterelnökként tevékenykedik. (Változó lelkesedéssel.)
Első számű tisztviselője, Sir Humphrey Appleby megformálásával pedig Nigel Hawthorne alakít egészen zseniálisat. Sir Humphrey az, aki kollégáival együtt a háttérben mindvégig mozgatja a szálakat, még akkor is, ha látszólag minden a főnök akarata szerint történik. (Néha még olyankor is, ha még ő is ezt hiszi.)
Hősünk tehát igen komoly nehézségekkel néz szembe, ha újító szándéktól vezérelve tenni is szeretne valamit a hivatalában eltöltött idő alatt, de ő azért időnként mégis megpróbálja. Szintén említésre érdemes Derek Fowlds alakítása is, akit Bernard, a titkár szerepében láthatunk.
A Yes Minister-t minden idők legjobb brit sorozatai között tartják számon, és sokat dícsérték amiatt is, hogy realisztikusan mutatja be a politikai elit kisded játékait.
Akinek szerencséje van, nemrégiben láthatta a sorozatot a Dunán. Aki tudja, nézze meg. (Nekem ez az egyik kedvenc sorozatom.)
http://www.yes-minister.com/
http://en.wikipedia.org/wiki/Yes_Minister
Vajon mennyit merített ebből Az Elnök emberei (The West Wing)?
Nem tudom. Bár itt nincsen olyan idealizált elnökfigura, mint amilyen abban Martin Sheen.
Én nem annyira a miniszter újítási szándékát emelném ki, hanem azt a finom iróniával ábrázolt libikóka-egyensúlyt, ami a miniszter és az államtitkár között van: ha akarom újító szándék vs. megcsontosodottság és akadékoskodás, ha akarom politikusi hebehurgyaság vs. megfontoltság és pragmatizmus.
Van benne mind a kettő.