Végre volt időm elolvasni Anthony Sheenard (vagyis Szélesi Sándor) novelláskötetét, amely A csonkolás művészete címet kapta. (Ez egyben az egyik írás címe is.)
A Galaktikában is volt már róla egy jó kis ajánló, és itt az SFblogs-on kivesézte már nekünk Chelloveck a Kezét csonkolom, Sheenard bácsi! c. bejegyzésben, így nem fogom túl sokat szaporítani a szót.
Mindenesetre én is meg akartam itt említeni, mivel úgy érzem, hogy ajánlásra érdemes.
Ám mivel spoilerek nélkül valóban nehéz novellákat ajánlani, ezért ha ki akarjátok kerülni ezeket, akkor most NE olvassatok tovább.
Az egyik legütősebb novellának én a Hogyan készítsünk magunknak házikedvenceket? című horrorba hajló sci-fi írást érzem. Van benne, egy-két olyan jelenet, amire azt mondjuk, sokáig emlékezetes marad…
A Mi a nevük a ciklonoknak? című írás szintén a legek kategóriájba tartozik, egy terroristává váló, gyermekét sírató anya jellemrajza révén.
A kedvenceim közé tartozik még a Valami élő c. történet is, amelyben egy idegen élőlény fölfedezésének következményei férjek és feleségek konfliktusához, végül pedig egy igen sajátságos lázadáshoz vezetnek.
Szintén tetszett még Az örökség c. írás, amelynek főszereplői nagyapjuktól egy egészen különleges tárgyat örökölnek. (Nem árulom el, hogy mit, mert az még nagyobb spoiler lenne.)
A Határértékek alapötlete is érdekes, magyar borok után nyomozó jövendőbeli uniós kommandósokról úgysem olvashattunk idáig. Morbiditásával kitűnik még A gormie látogatása és A csonkolás művészete is.
Na, Sanyi kezdhet örülni mosmá!!!
Hm, most már én is kíváncsi vagyok.