Fairylona blog

Nagyon örültem neki, hogy végre alkalmam lesz újra megnézni ezt a filmet. Először zsengén, kora tizenegynéhány éves koromban láttam ezt a filmet, és máig emlékeztem rá. Azt hiszem, ez már önmagában is elmond valamit, de még többet sejtet az, hogy felnőtt fejjel újra megnézve, ez a film még mindig marha jó.
A főhős egy fiatal lány (amerikai), aki egy balettintézetbe érkezik tanulni Németországba. (Hozzáteszem, ez egy olasz filmje, majdnem csupa olasz szereposztással.) Már a megérkezésekor, már a reptéren is érezzük, hogy itt valami félelmetes fog történni, pedig az még egy icipicit odébb van.
Mégis tudjuk, mert ezt sugallja a zene, ezt sugallják a fények és a színek, és a szereplők maguk is folyton paráznak. A legártatlanabb helyek és tárgyak mind félelmetessé válnak.
Hamar tudható, hogy valakik itt nagyon jól teszik a dolgukat, meg persze az is hogy rögvest csúnya dolgok fognak történni… , és hamarosan történnek is…
A filmet kivételessé mégis elsősorban a rendkívüli színhasználat teszi. Ami szép, az egyszerűen pazar, nassolnivaló a szemnek, s így remek kontrasztot képez a tettek egynémelyikének rútságával.

Suspiria az IMDB-n