Átnéztem/újraolvastam az utóbbi két-három év magánlevelezését. Mailek barátoktól, ismerősöktől. Van, hogy csak egy kép, egy vicc, egy poénos videó, vagy híradás kinek-kinek a saját kis életéről. Szomorúságok és örömök. Sokmindenen elgondolkodtatott, h újra fölidézhettem mindezt. Ami fontos volt, igyekeztem az emlékezetembe vésni, maradjon meg ott amíg kell. Aztán mindent töröltem.
Volt benne sok-sokminden. Elküldött és megkapott mailek, rengeteg karakternyi írás. Néhány ismeretség, barátság már megszakadt azóta, és van, ami értékesebbnek bizonyult, megerősödött és kitart. Na meg születtek újak is. Ami eltűnt, arról nincs értelme leveleket őrizgetni. Ami fontos, az meg itt van úgyis a fejemben…
Mondom én, veszélyes dolog ez az információs társadalom - kb. 60-szor annyi levelet kapunk, mint rég, de a lényeges közülük tán még kevesebb, mint régen a papíralapú formában. Viszont a napi szintű kommunikáció és ez a sok információ már nem is hagy szinte időt az embernek a múlt böngészésére, és a lényegi információk megőrzésére. Lefogadom Neked se jut ilyesmi eszedbe sűrűn. Én csak akkor takarítok, ha rámszól a levelezőprogram, hogy be fog telni a tárhelyem
Hát ja, elég régen nem csináltam ezt már.