Sonja barátnőmmel tegnap ellátogattunk az Ars&vita Alapítvány irodalmi estjére, ahol egy igen gondolatébesztő beszélgetés zajlott. Halmosi Sándorral Dr. Sepsi Enikő beszélgetett a legutóbbi kötete (Annapurna déli lejtőin - szeretők könyve) kapcsán versről, hitől, írásról és életről.
(Halmosi rendszeresen műfordít románból és németből, 2003-ban Prima Verba-díjban részesült, és ezidáig öt verseskötete jelent meg.)
Az est során jónéhány verset is fölolvastak, így a jelenlévők valóban megismerkedhettek azzal, hogy miről van itt szó. Azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy a közönség hamar a szavak hatása alá került.
Amit most Halmosi költészetéből hallottam az (manapság már furcsán és mégis elbűvölően) pozitív. Nyilvánvalóan nem volt mindig így, de a versekben ma már egy megnyugodott ember beszél hozzánk, és mesél nekünk örömről, szerelemről, szeretetről és a hétköznapokban rejlő csodákról.
S ha ez még nem lenne elég, tovább is tanít minket a szavak hatalmáról, a félelem, a szorongás elűzéséről, a kimondás szükségéről, összegezve tehát, a beszédben rejlő megváltásról. (A beszélgetés során a szerző maga is a megváltás szót használta.)
Fölmerültek emellett a versírás mikéntjével foglalkozó kérdések is, és Halmosi nagyon közérthetően tudott beszélni magáról az alkotás folyamatáról is.
A saját tapasztalataim révén én tökéletesen értettem, miről beszél, de azt hiszem a kívülállók számára ez valamelyest mindig is misztikus dolog marad. Mindenesetre, én úgy láttam, hogy a közönség ezt a részt is érdekesnek találta.
Ugyanekkor, ugyanitt, a témához kapcsolódóan és mintegy ráadásképpen, Várhelyi Tímea, festőművész képeit is kiállították. Ez volt az Ars&vita Alapítvány első ilyen estje. A továbbiakhoz is sok szerencsét kívánok nekik.
Ars&vita Alapítvány
http://www.arsetvita.hu/
Ilona: örülök, ha jól érezted magad.
Majd ha elolvastad az “Annapurna déli lejtőin”-t, kíváncsi vagyok a véleményedre.
Mar elolvastam, es nem csalodtam.