2005 ősze. Jó régen volt. S én a kötetet valamikor előtte fejeztem be, valamikor nyár végén. Sok víz lefolyt azóta a Dunán. Sokminden történt velem is, én is már egy teljesen másik ember vagyok… Időről-időre, azért írtam azóta verseket, ha nem is sokat. Csak úgy a magam számára. Amikor kellett, amikor valami a papírra kivánkozott…
Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy ezeket a verseket nem fogom majd megmutatni senkinek. Amúgy is kiábrándító dolog ma a vers. Nincsen becsülete, nem hoz anyagi hasznot. Persze ez régen sem volt másként. A költőségből meg nem tömöd a hasad. Ha verset írsz, azért teszed, mert neked számít. (Bár lehet olyan, hogy megtudod, valaki másnak is okoztál vele némi extra gondolatot, és az persze jó.)
Valaki más vagyok ma, mint aki azokat a megjelent verseket írta…, és megint más vagyok, mint aki azokat írta, amik utánuk jöttek. Ez rendjén is van így, hiszen természetes dolog a fejlődés, a változás…
Másrészt kellőképpen el is távolodtam már azoktól, amiket egy, két, vagy akárcsak fél éve írtam. Az utóbbi pár napban sokat gondoltam ezekre. Elő fogom keresni, össze fogom gyűjteni őket. Talán le is gépelek néhányat.
Ha itt megjelennének, érdeklődéssel várom!
Koszi.
egy időben rengeteg verset írtam. aztán leszoktam róla. túl sok jó verset olvastam, és rájöttem, hogy azokhoz képest fájdalmasan középszarokat írogatok, úgy meg nem érdemes.
néha egy-egy prózában elkövetett agymenésembe kívánkozik pár sor, de amúgy…
én még előkeresni sem nagyon merem a régieket. félek, hogy kidobnám őket, azt meg nem szabad. mert hát mégis csak emlékek - ahogy te mondtad - valaki más személy gondolatai.