Sok nő olvassa, és szeretik. Ajánlják a nőismerőiseiknek is. Csajbulikban lassacskán már kötelező téma. A nő című könyvről van szó. Divat? Kicsit biztosan, de én azt hiszem, ezúttal egy kicsit többről van szó annál.
Csernus Imre munkásságát nem ismertem, mielőtt ez a könyv a kezembe került. Nem néztem a műsorát sem, bár néha láttam őt reklámokban. Nagyon ellenszenves volt. Ez viszont nem változtat azon, hogy a könyv egész jó.
Mostanság nagy keletje van az önismeretre buzdító, népszerű pszichológiai tárgyú írásoknak. Ha pedig valaki a párkapcsolatokat és a nemiséget helyezi a középpontba, ráadásul még a médiából ismert arc is, akkor biztos a siker. Ez persze nem változtat azon, hogy valamelyest igény is van az ilyen írásokra. Írhatnék most egy csomó közhelyet arról, hogy túl gyorsan változik a világ, hogy megváltoztak a női szerepek, hogy sok a zavarodott/önértékelési zavaros, egyedülálló, magányos ember, és hogy a legtöbben profitálhatnak abból, ha elgondolkodtatják őket az életükről, a kapcsolataikról, az őket körülvevő világról. Ragozhatnám ezt még tovább, de senkinek nem mondanék vele újdonságot.
Csernus Imre könyve, A nő azokra a sokakat izgató kérdésekre ígér választ, hogy mitől lesz valaki jó nő, hogyan tudja jól érezni magát a bőrében, hogyan lehet jó példa a gyerekei számára, hogyan lehet belőle valaki jobb. Nem csoda, hogy mindenki marhára kíváncsi arra, hogy vajon mit mond ezekről a dolgokról.
Csernus sokat ír önértékelési problémákról, hazugságról, a rossz kompromisszumokról és az otthonról hozott mintákról. Arra biztat, hogy tanuljunk a hibáinkból, és hogy álljunk ki magunkért. Sokat ír a gyávaságról is. Arról, hogy az emberek (különösen a nők) gyakran benne maradnak egy rossz helyzetben, mert nagyon félnek az egyedülléttől.
Szó esik még önzésről, megcsalásról, a helytelen stresszkezelésről, a lélek bajai okozta testi betegségekről, a gyereknevelésről, a féltékenységról, az uralkodni vágyásról és a különféle függőségekről is. A kötet ráadásul szépen illusztrált és kemény fedeles.
Az írás maga jól olvasható, bár sok helyen szándékosan (hatás-vadászón) vulgáris, az önpíártól nem mentes, és kissé szájbarágós, hogy biztosan mindenki jól megértse…
Mindent összevetve, ha valakit érdekelnek az ilyen írások, akkor erre is érdemes rászánni egy kis időt. Mióta elolvastam a könyvet, én is sokaknak ajánlottam már.
Nagyon felpiszkáltad rá a fantáziám, Csenrust egyébként eddig én is unszimpatikusnak tartottam, valami gyerektáboros műsorban láttam, utánna pedig mikor Zalatnay Cini kikerült a börtönből, vele beszélgetettt, és azon gondolkoztam, ha velem igy próbálna valaki, belemásznák a képébe, függetlenül attól, hogy nem vagyok egy harci egér.
De most erre a könyvre kiváncsivá tettél.
Marika: Orulok. Azert irtam.
Szoval Jun valamit jo’l csina’l.
Igaz, a kiado honlapja meg csak utanam jon… 
Ha rakeresek a konyvre, en jovok fol hatodiknak a Google-ben.
Masreszt viszont miert vagyok csak a hatodik?
Na, Ilonám, egyenlítettél
Akarom mondani most Te előztél meg engem a postolással. Igaz, hogy nálam részben azért maradt el a Csernus-könyv méltatása, mert nem tettem még be a polcára a gondolataimat vele kapcsolatban. Egyrészről tényleg idegesítően közhelyes és átlátszóan botránykeltő célzatú, ez fix. Meg az is, hogy azért akinek egy pici szeme és legalább borsó méretű agya van, az már szembesült az utcán sétálva/a saját bőrében a mai világ problémáival. Véleményem szerint a mi korosztályunk a leginkább (25-35).
Szóval ezek miatt még nem olvastam végig, mert nem szeretem, ha egy könyvben nincs új információ, de egyértelműen megkritizálni se tudom, mert mindennek ellenére a könyv ahhoz, hogy páros lábbal rúgjam ki az exet végre, amit már rég meg kellett volna tennem, és hogy újrakezdjem az életemet.. well, hát be kell valljam: hozzájárult.
És igen, végső soron minden a fejünkben dől el. Az is, hogy boldogok vagyunk-e és az is, hogy nők vagyunk-e. Szóval Marika, olvasd csak el szépen, borítékolom, hogy hasonlóan megosztott véleményed lesz róla, de azért nem fogod megbánni egyáltalán.
(Nem a könyv járult ahhoz hozzá, hanem Pável, ne csúsztass!)
Én is olvastam, főleg egy szűkebb témát jár körül (társfüggő nő szenvedélybeteg férfival). Ezt jól kielemzi, de azért lássuk be ez nem az egész nőkérdés. Végig kivácsian vártam, mikor tűnik föl neki, hogy vannak boldog házasságok. Hát csak egy villanásnyi jelenetben jött elő, mikor két öreg ott volt a kórházban.
Sajnáltam, hogy ennyiben kimerült a nőkérdés, ennél több van a témában. Nyilván a pszichológus sem mászhat ki saját bőréből, gondolom, mély benyomást hagyott rá a környezete.
Hello!
Én nem olvastam, de nem kizárt, hogy fogom… egyenlőre nem érzem szükségét. És az sem ad nagy sürgetést ennek, hogy az unokahúgom olvasta, majd elment istápolni a kettővel ezelőtti pasiját?!
Sayed, ne mondjad már, hogy ennek hatására… nem ismerlek, de olvasni szoktalak, és nem gondolom, hogy ehhez Neked a Csernus kell?!
Onsai: látod ez a baj… lehet, hogy nagyítóval kell keresni az egymáshoz tartozókat, de erről kéne dumálni, hogy ez micsoda meló, meg hogy nem kéne feladni… akkor hinnék a Csernusban!
Gladia: Ezt nem jo’l ertetted. Nem a Csernusban kell hinni, me’g csak nem is a Csernusnak, vagy a Feldma’rnak vagy a tobbi kollegajuknak.
Mindketten fol szokta’k hivni ra a figyelmet, hogy ok is csak emberek, az o nezopontjuk/szakmai velemenyuk is csak egy a lehetseges sok kozul. Ok elmondjak, hogy mit gondolnak, de neked nem kell belole mindent elhinni vagy elfogadni, csak el kell gondolkodni rajta. (Teha’t ertelmes olvaso’i hozzaallasra es nem rajongasra biztatnak.)
Te dontesz arrol h hogy elsz, es hogy ha latod a hibaidat, vagy h mi mindent szurtal el, akkor tanulsz-e belole/valtoztatsz-e rajta. Senkinek nem a Csernus,a Popper vagy a mittudomenki fogja megvaltoztatni az eletet, hanem csak a sajat belatasa, a sajat dontesei. Nem kenheto a felelosseg masra.
Egyebkent meg Csernus es Feldmar is, eppen h arra biztatnak mindketten, h fogadd el magadat, meg arra is h ne add fol. (Pedig sokmindenben nagyon mast mondanak, meg ha van sok hasonlosag is.)
Onsai: Te nagyon szerencses vagy. Nagyon sok ember elott egyszeruen nincsen minta arra, hogy milyen egy boldog hazassag…
Tegnap olvastam valahol, hogy a Csernus mindenkit meg tud gyógyitani, csak magát nem
Off:Ilona, a levelezőm tényleg tele van, majd üritek, de most irok ezerrel valamit, mert mindjárt jön a lányom és a zenéjével kiveri a biztositékot a fejemből. Persze, ez jó, hogy itt van, meg állandó bla bla megy nála, nem zár ki az életéből, mint más tizenéves, de én irni csak totális csöndben vagyok képes. Ti , hogy vagytok vele lányok?
Ááá, enberek, rájöttem!
Mindazon túl, ami itt elhangzott, még telihold is volt aznap!!!! És ez halál komoly - tényleg telihold volt, amikor viszlátot mondtunk.
Azt viszont, hogy mi mikor miért történt/ik, nem lehet annyira egyszerűen megfogni, ahogy ti próbáltátok szerintem, mert minden döntés egy folyamat eredménye. Vannak rövidebb és hosszabb folyamatok, egyértelműbbek és kevésbé egyértelműek, ezen kívül vannak könnyebben és nehezebben döntést hozó enberek is, akik azokat a döntéseket meghozzák.
De felőlem nézhetjük onnan is, mert imádom. :-))
Ez itt egy 1 éves és kurva bonyolult folyamat volt és egy számomra nehéz döntés. Innen kell nézni, nem Pawełtól, Péter.
Abban pedig tökéletesen egyetértek Csernussal és Feldmárral és Ilonával, meg jómagammal és még sok száz millió embertársunkkal, hogy a boldogság titkának nyitja valahol az egészséges önzésben rejlik. Akarom mondani politikailag korrektül ezt úgy mondják, hogy önmagunk elfogadásában.
Nálam ugyanis bárki, aki azt mondja, hogy elfogadta magát, ugyanakkor kikéri magának, ha visszakérdezek, hogy akkor ugye önző is vagy? - nálam megbukott.
Ebben ugyanis nincs semmi rossz. A szeretet is egy kurva önző dolog, mégis milyen jó cucc. :-))
Mindegy, gyertek a kocsmába. Én most indulok.
Én 20 perc múlva
Mindenesetre ajánlom a Farkasokkal futó asszonyok című könyvet is… komolyabb mint a csernyusdokié.
Sheenard: Köszönöm a tippet.
Már meg is rendeltem.
Hello,
Én épp most olvasom a könyvet, kicsit utánanéztem a neten, úgy kerültem ide. Két dolgot fűznék a bejegyzéshez.
1) Azt az egyetlenegy dolgot nem értem, hogy miért ‘a nő” a címe, amikor bárkiről szól. Mindenki lehet gyáva az életében, nők és férfiak egyaránt - ahogy ezt Csernus írja is - akkor meg miért ez a címe?
2) Szerencsémre az első ilyentípusú könyv amit olvastam, az egy klasszikus. A címe: Women Who Love Too Much, a nyolcvanas években jelent meg, amikor az “önismereti-hullám” tetőzött Amerikában.
Ebben nagyjából minden benne van a témából, igaz kicsit amerikaiasan. Ehhez képest sajnos nekem Feldmár nem mondott újat, viszont - most jön a dicséret rész - Csrnus foltokban igen, azáltal, hogy egy picit más szögből nézi: pasi szögből.
Ha érdekel a könyv:
http://www.amazon.com/Women-Who-Love-Too-Much/dp/0671733419
Üdv,
Judit
Judit: Köszi szépen a tippet.
Meg fogom nézni. Az Emberi játszmákat is elolvastam Eric Berne-től, de leginkább most a Farkasokkal futó asszonyokra vagyok kíváncsi. Már sikerült is beszereznem. 
Ez a Robin Norwood-féle könyv is érdekes lehet.
Megint egy érdekes könyv a MEK-ből:
Szilágyi Vilmos: Szexuálpszichológia.
http://mek.oszk.hu/03600/03600/index.phtml