Ez így pontatlan, mert ennél sokkal előbb elkezdődött. Valami megváltozott, vagyis inkább én változtam meg. Nem egy nagy változás volt, hanem sok kisebb. Tegnap délután már megvolt az elhatározás is. Egyre biztosabb lettem magamban. Aztán este megint történt valami apró dolog, talán ez is megadta hozzá az utolsó lökést, amire szükség volt. Írtam egy novellát.
Tegnap este én azzal a tudattal álltam neki a munkának, hogy én itt ma novellát fogok írni. Aztán volt egy kis szünet, motoszkáltak a gondolatok a fejemben, előtülekedtek mindig újak, és le-lenyomták a régieket, majd nagy örömmel foglalkoztam valami teljesen mással, és nem túl nagy örömmel ismét valami mással, aztán eljutottam oda, hogy most jön a novellaírás. Aztán megcsináltam.
Már majd egy éve nem írtam novellát, de most sikerült túllendülni azon a ponton, ahol mindegy, es ahol minden csak talán…. , és meg kell mondjam kurva jól esett. Élveztem írni. Játszani a gondolatokkal, a szavakkal.
Gratulálok. Én is pont ezen filóztam, hogy változok, változunk. És kiirjuk magunkból. Néha csak úgy bele a wordbe, mert nem publikus, néha pedig világgákiabálva, vagy scifi köntösbe rejtve a valóságot. Majd megosztod velünk, ha úgy érzed, vagy pedig megmondod, hol jelentetted meg, hogy olvassuk.
Érdekes, hogy mennyire másként írunk. Én “hirtelen felindulásból” csak a legelső novellámat írtam meg, de az is három-négy leülés eredménye lett. Általában elég sokáig tart nálam, míg az ötletből koncepció, a koncepcióból pedig novella lesz.
en meg csak akkor irok ha megiszom egy uveg vorosbort. Az alkoto periodusom 1 es 2 uveg kozott van valahol.
De jó, hogy írsz! És miről szólt a novella?
Mindenki: Koszi.
Majd talan ti is elolvashatjatok valamikor. Me’g megla’tom majd, hogy mihez kezdek vele.
Egyebkent sf temaju.
(Ékezetek azért vannak benne?
)
Majd atirom ezt is, ha otthon leszek…