Fairylona blog

 
Először a Poszthumán döntés kapcsán írtam Brandon Hackett regényről. Mivel az a könyv kitűnő volt, az Isten gépeit is mindenképpen el akartam olvasni. Az első néhány oldal egy kissé döcögősebb volt, mint amit vártam, és egy időre félre is tettem egy kicsit, de végül nagyon is megérte tovább olvasni.

Én kevésbé kedvelem a hard SF írásokat, és a könyvbemutatón elhangzottak után egy kicsit tartottam tőle, hogy Hackett ezúttal talán túl sokat fog ismereteket tölteni a fejekbe az általa kitalált világról és a leírt technológiákról. Az első néhány oldal szintén megerősítette ezt a félelmemet, ezért is halogattam olyan sokáig a folytatást.
Ami utána következett, az viszont kifejezetten érdekes és elgondolkodtató volt, és Hackettnek ismét sikerült izgalmas cselekményt és szimpatikus hősöket is kitalálni. Az Isten gépeiben lenyűgöző eszmefuttatásokat találunk a technikai fejlődés lehetséges irányairől, s ezáltal az emberiség jövőjéről is. Olyan mértékű felgyorsult fejlődésről van benne szó, amihez az ember és a társadalom már nem képes alkalmazkodni, s amely így végül elhozhatja az egész planéta számára a végét.

Mindezek ellenére, mégis az egyik főszereplő, Kerti Szófia az, aki miatt az olvasó mégis kíváncsi tud maradni arra, hogy mi fog történni, és akinek szurkolni tud egészen az utólsó oldalakig… Szofi egy okos, ám sebezhető, hol határozott, hol bizonytalan, és mégis rendkívüli fiatal nő, akin persze a pasasok szeme is meg-megakad. A magyar sci-fi életben időnként szembeszökő és mosolyt fakasztó a prüdéria. Ez a könyv is kapott már bírálatot amiatt, hogy itt-ott a szexualitásnak is szerepe van a történetben, de én nem értek ezzel egyet. Szerintem sokkal élőbbé teszi a szereplőket az, hogy a tudomány szolgálatánál vagy az emberiség megmentésénél kisebb, hétköznapibb motivációik, vágyaik is vannak. Tehát az én szememben az ő vonzódásaik, féltékenységük és csalódásaik kifejezetten a pozitívumok közé tartoznak. Sőt, a legtöbb szereplőről szívesen megtudtam volna még többet. (Érdekelt volna például a múltjuk, hogy hogyan lettek azok, akik.)
Szerencsére csak egyszer-kétszer éreztem azt is, hogy a párbeszédek itt-ott nehézkesebbé váltak, amikor valami fontos új információt át kellett adni, és meg kellett dolgokat magyarázni egy beszélgetés során. Persze különlegesen magas intelligenciájú és nagy szaktudású emberek és nem emberek beszédét nehéz is lenne tárgyilagosan megítélni.

Sajnos a regény egy kicsit vastagabb a válltáskába még éppen beleillő formátumnál, de ez nem is baj, mert nem az a fajta, amit kutyafuttában 10-15 percek alatt kellene olvasni a buszon vagy a villamoson. Adni kell neki egy kis időt, amikor éppen akad rá egy nyugodtabb, zavaró tényezőktől mentesebb néhány óra, és akkor behozza az árát. Mindent összevetve, egyetértek mindazokkal, akik szerint az Isten gépei határozottan esélyes az idén a Zsoldos Péter-díjra.