A föntebb említett beszélgetés 2010. június 25-én volt az Írószövetségben. Az est moderátora Vincze Ferenc irodalomtörténész volt, aki nagyon jó kérdéseket tett föl Halmosi Sándornak, a Kékhagyó kedd c. kötet fordítójának, emellett közreműködött még Lázár Balázs színművész is, akinek az előadásában számos verset meghallgathattunk az este folyamán.
A figyelemreméltó szövegek és a kitűnő eladás hatására azt kezdtem érezni, hogy minél előbb el kell olvasnom egy Hodjak kötetet, s így már másnap neki is álltam a Kékhagyó kedd c. kötetnek.
Franz Hodjakról azt érdemes tudni, hogy erdélyi német író, aki Németországba emigrált, s bár új hazájában mérsékeltebb a sikere, mint másutt, egyre több országban ismerik fel a költészetének értékeit, s így a különféle nyelveken készült fordítások száma is egyre szaporodik.
S hogy miről szólnak a versek? Hodjak ír utazásokról, az életről, színekről és látszatokról, a kívülállóságról, az értelmetlen halálról és a teremtésről. A vágyakról, amik jó lenne ha teljesülnének, és az őrangyalokról akik nem feltétlenül sikeresek. Érdemes elolvasni a kötetet a korzóirodalmárokról szóló sorok humoráért, a szövegek szépségéért és a gondolatébresztő jellegük miatt. Hétköznapi angyalokról és ördögökról van benne szó meg a versírásról, egy csipetnyi szürrealizussal, pont az én ízlésemnek megfelelően. Mivel szeretem a szabadverset, az én szememben az is plusz pont volt, hogy nem a forma volt előtérbe helyezve bennük hanem a hatás.
Halmosi Sándor, aki költőként is ismert, számos kérdést kapott Hodjak költészetével és a fordítások születésével kapcsolatban, illetve arról is sokat megtudtunk, hogy mekkora hatással volt rá a szerző, akinek a versei igen változatos témájúak, és minden megjelenik bennük az életörömtől egészen a halálig. Az is kiderült, milyen sokat jelentett Halmosi számára ez a munka. Ebben nagy szerepe van a közös sorsnak, az emigrációban alkotásnak. (Halmosi Erdélyből jött Magyarországra, és itt vált költőként ismertté.) Nem véletlen hát, hogy úgy érezte, amíg még Hodjakot kell fordítani, mindenképpen dolga van a földön.
Ráadásul olyan szerencsés volt, hogy ellátogathatott több helyszínre is a versekben leírtak közül (pl Marokkóba és németországi városokba), hogy az ottani környezet hangulatával eltelve fordíthassa le az adott helyen írott verseket. A magyar szövegeket természetesen enélkül is el lehetett volna készíteni, de ő mégis elment ezekre a helyre, és csodálatos élményeket szerzett.
Halmosi a műfordÍtóként követett elveiről is beszélt. Az est egyik legérdekesebb mozzanata az volt, amikor egy pár soros versnek két különböző, általa készített fordítását is felolvasta. Az egyik az a változat, amit csak magának készített, annak megfelelően hogy szerinte hogyan működne legjobban az adott vers. A másik az, ami a kötetbe is bekerült, vagyis a szöveghűbb verzió, ami tartalmában közelebb áll az eredetihez. Hiszen a fordító munkájához, mint tudjuk alázat is szükségeltetik, nem adhatja bele magát túlságosan, a szerző által írottakhoz kell hűnek maradnia, amennyire csak lehetséges. Az első, a tömörebb változat valóban ütősebb lett, a második viszont kevésbé Halmosi és jobban Hodjak. Az olvasó szemével nézve ráadásul mindkét vers jó. Amellett hogy rengeteget megtudtunk a szerzőről, a résztvevők Hodjak korábbi magyar fordításairól is szót ejtettek. Az írószövetségi rendezvények között sem akad mindennap ilyen érdekes. Köszönet illeti a közreműködőket ezért a remek estéért.
Infók:
Hodjakról: Wikipedia (De).
Itt el lehet olvasni tőle néhány verset: Spanyolnátha
Halmosiról:
Egy régebbi írásom Halmosi költészetéről.
Kötetei:
A démonokkal flancoló (2001)
Napleány voltál (2002)
Babérliget (2003): MEK
Mely a salamoné (2004): MEK
Annapurna déli lejtőin (szeretők könyve, 2006): MEK
Gileád (a fenntartható csodákról, 2009): MEK
Kékhagyó kedd (műfordítás, Franz Hodjak, Noran, 2009)
Recent Comments