Fairylona blog

Feldmár András, a neves Kanadában élő pszichoterapeuta néhány hete újabb olvasnivalóval örvendeztette meg a népszerű pszichológiakönyvek rajongóit.

A Szégyen és szeretet egyik fő gondolata, hogy a megszégyenítés elkerülendő. Hatásos eszköz ugyan mások manipulálására, (pl a nevelésben), de nagy károkat okoz, illetve a felnőtt életben is nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magunkat megszégyeníteni. Tulajdonképpen megint egy olyan szövegről van szó, ami arra bíztat, hogy álljunk ki magunkért. Tudatosítja az olvasóiban, hogy ha már szabadon döntő, felnőtt emberek, akkor egyszerűen tovább is állhatnak, és otthagyhatják azokat a szituációkat, amelyekben nekik rossz, és nem kell törődniük azzal, hogy ki mit gondol.

A másik fő téma a szeretet, amely elfogadó, megismerni törekvő, nem vágyik uralkodásra, és nem kívánja valamilyenné faragni a másik embert. A párkapcsolatok témája ehhez kapcsolódóan is előkerül, többféle nézőpontból is. Feldmár az együtt töltött idő fontosságáról is beszél, és arról hogy vajon mennyi időt kell egy párnak együtt, (egymásra figyelve) töltenie, ahhoz, hogy az egy jó kapcsolat legyen és maradjon.

A könyv vége felé ezután a depresszió és a szorongás témája kerül elő. Ismét a korábbi írásokban már kifejtett elméletekkel találkozunk, miszerint bogyókat szedni vagy fölírni bárkinek is hülyeség, inkább a problémák forrását kell meglátni és aszerint cselekedni. Szó esik még alkoholizmusról, a rossz szokásoktól megszabadulástól, arról, mit jelent önmagunkra odafigyelni, na és persze a szorongásról is, amit mi magunk kreálunk, amikor elérhetetlen célokat tűzünk ki magunk elé. Feldmár szerint változtatni mindenen lehet akarattal, bátorsággal, de a szabadság olyan dolog, amit gyakorolni kell.

Ismét egy minden tekintetben feldmári könyvet kaptunk, amely jó stílusban és közérthetően szól a nagybetűs Életről. Az előadásokból és a korábbi kötetekből megismert tanokkal foglalkozik tovább, és a szerző mindet a saját életéből és praxisából vett példákkal illusztrálja.

Mint minden ilyen könyvnek az esetében, itt is megjegyzendő, hogy semmit nem kell belőlük fenntartások nélkül elfogadni, és a funkciójuk minössze annyi, hogy elgondolkoztassanak minket az életünkről. Erre Feldmár maga is föl szokta hívni a figyelmet, (én meg most itt az ő könyvére hívom föl, mivel elgondolkodtatásból ő kifejezetten jó. Vagy inkább jeles?).

Sok nő olvassa, és szeretik. Ajánlják a nőismerőiseiknek is. Csajbulikban lassacskán már kötelező téma. A nő című könyvről van szó. Divat? Kicsit biztosan, de én azt hiszem, ezúttal egy kicsit többről van szó annál.

Csernus Imre munkásságát nem ismertem, mielőtt ez a könyv a kezembe került. Nem néztem a műsorát sem, bár néha láttam őt reklámokban. Nagyon ellenszenves volt. Ez viszont nem változtat azon, hogy a könyv egész jó.

Mostanság nagy keletje van az önismeretre buzdító, népszerű pszichológiai tárgyú írásoknak. Ha pedig valaki a párkapcsolatokat és a nemiséget helyezi a középpontba, ráadásul még a médiából ismert arc is, akkor biztos a siker. Ez persze nem változtat azon, hogy valamelyest igény is van az ilyen írásokra. Írhatnék most egy csomó közhelyet arról, hogy túl gyorsan változik a világ, hogy megváltoztak a női szerepek, hogy sok a zavarodott/önértékelési zavaros, egyedülálló, magányos ember, és hogy a legtöbben profitálhatnak abból, ha elgondolkodtatják őket az életükről, a kapcsolataikról, az őket körülvevő világról. Ragozhatnám ezt még tovább, de senkinek nem mondanék vele újdonságot.

Csernus Imre könyve, A nő azokra a sokakat izgató kérdésekre ígér választ, hogy mitől lesz valaki jó nő, hogyan tudja jól érezni magát a bőrében, hogyan lehet jó példa a gyerekei számára, hogyan lehet belőle valaki jobb. Nem csoda, hogy mindenki marhára kíváncsi arra, hogy vajon mit mond ezekről a dolgokról.

Csernus sokat ír önértékelési problémákról, hazugságról, a rossz kompromisszumokról és az otthonról hozott mintákról. Arra biztat, hogy tanuljunk a hibáinkból, és hogy álljunk ki magunkért. Sokat ír a gyávaságról is. Arról, hogy az emberek (különösen a nők) gyakran benne maradnak egy rossz helyzetben, mert nagyon félnek az egyedülléttől.

Szó esik még önzésről, megcsalásról, a helytelen stresszkezelésről, a lélek bajai okozta testi betegségekről, a gyereknevelésről, a féltékenységról, az uralkodni vágyásról és a különféle függőségekről is. A kötet ráadásul szépen illusztrált és kemény fedeles.

Az írás maga jól olvasható, bár sok helyen szándékosan (hatás-vadászón) vulgáris, az önpíártól nem mentes, és kissé szájbarágós, hogy biztosan mindenki jól megértse…
Mindent összevetve, ha valakit érdekelnek az ilyen írások, akkor erre is érdemes rászánni egy kis időt. Mióta elolvastam a könyvet, én is sokaknak ajánlottam már.