Mostanában nem nagyon van időm blogot írni. Néhányszor arra is gondoltam, hogy befejezem, de túlságosan szeretek itt lenni az Sfblogs-on. Része lett az életemnek, a mindennapjaimnak, sokakat megismertem általa. Biztosan folytatom, csak ritkábban fogok post-olni.
'személyes' kategória archívuma.
Végre itt van a nyár. Az embernek egyre kevésbé van kedve a képernyő előtt ülni, (különösen, ha még a munkahelyén is azt csinálja). Nekem eddig még elég aktívan telik. Voltam opera-előadáson, kiránduláson, randikon, sörözéseken. Tegnapelőtt Sonja baratnőmmel kimentünk a Kalapács koncertre is. 
Párszor még csajos mozizásokon is voltam, agyatlan romatikus vígjátékokat nézni. Mászkáltam a Duna-parton és a Margit-szigeten. Megkóstoltam néhány indiai ételt.
A barátaimmal tervezünk is még néhány kirándulást. Még nem tudom, Hungaroconra megyek-e. Sok függ a munkától is, mert az is van persze. Szerencsére azért megint sikerült időt szakítanom egy jó könyvre is. Most fejeztem be Stanisaw Lem Solaris-át. (Hát nem bántam meg… )
A blogok olvasásával viszont lemaradtam, pedig jónéhány blog van, amit szeretek rendszeresen figyelemmel kísérni. Apránként igyekszem azért behozni a lemaradást. Lehet, hogy egy blogkörképet is fogok csinálni, és belinkelem majd a számomra legérdekesebb bejegyzéseket.
Ma reggel a mérlegre állva igencsak meglepődtem. Amióta nem fogyókúrázom, fogytam még két kilót. Túlságosan megszoktam a mértékletességet, na meg megszerettem a salátázást. Pedig kezdek átállni a napi háromszori étkezésre (kettőről).
Egyébként egy ideje már ki vagyok békülve magammal. Jól érzem magamat így, ahogy vagyok.
Ez így pontatlan, mert ennél sokkal előbb elkezdődött. Valami megváltozott, vagyis inkább én változtam meg. Nem egy nagy változás volt, hanem sok kisebb. Tegnap délután már megvolt az elhatározás is. Egyre biztosabb lettem magamban. Aztán este megint történt valami apró dolog, talán ez is megadta hozzá az utolsó lökést, amire szükség volt. Írtam egy novellát.
Tegnap este én azzal a tudattal álltam neki a munkának, hogy én itt ma novellát fogok írni. Aztán volt egy kis szünet, motoszkáltak a gondolatok a fejemben, előtülekedtek mindig újak, és le-lenyomták a régieket, majd nagy örömmel foglalkoztam valami teljesen mással, és nem túl nagy örömmel ismét valami mással, aztán eljutottam oda, hogy most jön a novellaírás. Aztán megcsináltam.
Már majd egy éve nem írtam novellát, de most sikerült túllendülni azon a ponton, ahol mindegy, es ahol minden csak talán…. , és meg kell mondjam kurva jól esett. Élveztem írni. Játszani a gondolatokkal, a szavakkal.
Verselések - a tegnap és a ma
2008. február. 11. Uncategorized, Blogroll, Irodalom, személyes és írás-ban. 3 Hozzászólás2005 ősze. Jó régen volt. S én a kötetet valamikor előtte fejeztem be, valamikor nyár végén. Sok víz lefolyt azóta a Dunán. Sokminden történt velem is, én is már egy teljesen másik ember vagyok… Időről-időre, azért írtam azóta verseket, ha nem is sokat. Csak úgy a magam számára. Amikor kellett, amikor valami a papírra kivánkozott…
Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy ezeket a verseket nem fogom majd megmutatni senkinek. Amúgy is kiábrándító dolog ma a vers. Nincsen becsülete, nem hoz anyagi hasznot. Persze ez régen sem volt másként. A költőségből meg nem tömöd a hasad. Ha verset írsz, azért teszed, mert neked számít. (Bár lehet olyan, hogy megtudod, valaki másnak is okoztál vele némi extra gondolatot, és az persze jó.)
Valaki más vagyok ma, mint aki azokat a megjelent verseket írta…, és megint más vagyok, mint aki azokat írta, amik utánuk jöttek. Ez rendjén is van így, hiszen természetes dolog a fejlődés, a változás…
Másrészt kellőképpen el is távolodtam már azoktól, amiket egy, két, vagy akárcsak fél éve írtam. Az utóbbi pár napban sokat gondoltam ezekre. Elő fogom keresni, össze fogom gyűjteni őket. Talán le is gépelek néhányat.
Ez a projekt tizedik hete. Eddig négy kilót fogytam, és jelentős izmosodás is tapasztalható.
Mozgással igyekszem elérni a kitűzött célokat, apránként. Soha nem koplalok, nem is tudnék, de a mértékletesség az alap. Amúgy sem eszem sokat.
Örülök a változásoknak, de nem vagyok elégedett. Volt, hogy minden egyes nap tornáztam két órát. (Kivéve amikor volt jobb dolgom is, pl ha buliztunk… ) A heti három alkalom azért általában megvolt.
Az év végi ünnepek stagnálást hoztak, több kivételt tettem, kevesebbet mozogtam. Kicsit azért bánom.
Most ismét igyekszem gyakrabban mozogni, és többet eszem salátát. (Amíg nem találunk egy olyan, az alanyat lefogyasztó sugárzást, mint amilyen Benedek novellájában van, addig muszáj lesz.)
Már mindennap tornázom, átlagosan egy-másfel órát. (Hacsak nincs éppen más, kihagyhatatlan programom.) Legutóbb év elején csináltam ezt, akkor olyan két és fél-három hónap kellett, hat-hét kilónyi (tartós!!!) súlycsökkenéshez.
Most is hasonlóak a célok. A közérzetet és a kondíciót tekintve máris ugrászserű javulást tapasztaltam. Legközelebb majd csak akkor irok erről, ha valami többet is elértem már. Ez a projekt harmadik hete.
Új formába lendülési és súlyvesztési projektbe kezdtem. (Bocsi, de megint nem irodalmiba.) Ezen a héten még csak háromszor voltam rajta az ügyön, de ez most még elfogadható. (Amúgy is szoktam azért edzegetni több-kevesebb rendszerességgel, de az utóbbi időben volt egy kis lelassulás ezen a téren.)
Hétfőn kábé 30 perc volt, kedden 45, ma pedig már ment egy bő kilencven. Kezdetnek főleg a Leslie Sansone-féle videók gyakorlatait szeretem használni, mert ez a legkevésbé megterhelő, de azért mégis hatásos.
Ma is ezzel kezdtem, de most már nem képernyő előtt. (Amennyit láttam ezeket, belefér.) Csak betettem egy kis Tankcsapdát (A legjobb mérgek), és arra nyomattam… Eleinte a Leslie-féle WATP-vel, aztán, amikor eléggé átmozgatódtam rátértem kicsit a Tae bo-ra. (Mint minden csaj, aki kipróbálta, én is imádok magasakat rúgni és keményeket ütni… )
Minden porcikámat átmozgattam, és baromi jól érzem magam. Holnapra már csak tae bo-t tervezek. Addig még előhalászok valami jó kis Billy Blanks-es edzésprogramot. (A fitness kategóriában olvashattok még ilyen videókról… )
Akik ismernek közületek, tudják, hogy általában vöröses, vöröses-barnás, bordós színeket szoktam választani. Azt is szeretem, ha többféle árnyalat van benne.
Az eredeti hajszínem barna, de azzal valahogy sohasem voltam kibékülve. Tudom, hogy butaság, de egy kicsit túl szürkének éreztem. Mostanáig.
Már jóideje megvannak a festékeim a következő alkalomra. (Gránátalma és vadszeder, ahogy szoktam). Mégis valahogy elkezdtem húzni-halasztani a dolgot.
Később majd befestem, de most még egy kicsit hagyom barnulni. Jól érzem így magam. Véget ért egy korszak.
Egész jól haladunk. Borfesztivál látogatás , szezon végi tábortüzezés, és most MU. A nyári mozizások és sörözések után jól indult az ősz is.
Egy kicsit jobb időt azért el tudnék viselni. Jun, nagy mágus, légyszíves intézd el! 
Recent Comments