Magyar metál témában ezúttal a Sinathrop zenekar Myspace-es oldalát szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Nagyon jó kis dalok vannak fönt, érdemes meghallgatni őket. Sokszor…
http://www.myspace.com/sinathropband
'zene' kategória archívuma.
Péter példáját követve, én is betettem a blogomba egy SFwiw-féle zenelejátszót, és most nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. 
Igyekeztem jó dalokat választani (Hard, Benzin, Whitesnake, Solution….), na és itt van mindjárt a legújabb kettő is, amit szeretném h meghallgassatok, és véleményezzetek.
Egy alig egy éve alakult hazai bandától, a Night Service-től van a két dal, a The Wind Cries Mary (Hendrix) és a Thank You (Led Zeppelin).
Jobb oldalt, lent van a lejátszó. Ott kell kattintani. Kíváncsi leszek, mit szóltok.
Kedd este egy argentín és kolumbiai muzsikusokból álló zenekar, a Che Sudaka koncertjén voltam. Korábban nem ismertem őket, csak hallottam, hogy jó buli lesz, és bizony valóban az volt.
A banda Barcelonából indult, 2003 óta jelennek meg lemezeik, és mindenfelé föl szoktak lépni Európában is. Október kilencedikén pedig itt voltak a West Balkánban.
Ami a zenéjüket illeti, az igazi multikulti, sokféle hatással. Van benne pl. reggae, ragga, punk-latin és jellegzetes argentin is.
Élőben nagyon jó megnézni őket. S hogy tudjátok, milyen zenéről is van szó, íme egy kis ízelító az új albumról, (hála a Youtube-nak): Mirando el mundo al reves.
Íme egy klasszikus a Styx-től. Valami azt súgja, szeretni fogjátok…
Tegnap este megnéztem a Dreamgirls c. filmet. Eddie Murphy és Jamie Foxx miatt mindenképpen látni akartam, még ha csak egy hatásvadász zenés filmecskérol van is szó. Ám a Dreamgirls sokkal jobbnak bizonyult, mint amit vártam. Nem voltak unalmas üresjáratok, ez egy jól megírt film volt, nagyszerű alakításokkal, és mellesleg még a zene is tényleg jó volt.
Egy csodálatosan tehetséges, fiatal női énekestrió és a körülöttük lévő emberek útját, fejlődését, sikerét vagy éppen tönkremenetelét láthatjuk benne, s emellett egy nagyon kemény világot, ahol a művész csak eszköz valakinek a kezében. Bár sztár, mások akaratának alárendelt, kihasznált, dróton rángatott baba, akit félresöpörnek és szemétre dobnak, ha nem elég együttműködő vagy már nem illik bele a koncepcióba. Keverhető ugyan az üzlet a barátsággal és a szerelemmel, de ez csak látszatra változtat azon, hogy kit tulajdonolnak, és ki használhat ki kit.
A történet a hatvanas és a hetvenes években játszódik, és egy 1981-es musical-en alapul. A témája részben maga az RnB történelem. A Wikipedia szerint a színpadi változat sokat merít a Motown Records és a The Supremes pályafutásából, míg a film esetében inkább az utóbbiból dolgoztak. A dalok között négy olyan is van, amit már a filmhez írtak.
Ha már elkezdtem megemlíteni a filmben szereplő sztárokat, akkor semmiképpen nem maradhat ki Danny Glover neve, na meg Beyoncé Knowles sem, még ha színészi tehetség tekintetében nem is lehet őket összehasonlítani.
Az egyik legfigyelemreméltóbb mégis Jennifer Hudson (Effie) alakítása, amit 2007-ben Oscar díjjal jutalmaztak. Különösen érdekes ez amiatt, hogy neki ez volt a legelső filmszerepe.
A Dreamgirls három Golden Globe-ot és két Oscart nyert.
Kicsit talán hollywood-inak és naívnak tűnhet, (vigyázat: SPOILER! ), hogy aki elég keményen dolgozik, az előbb vagy utóbb eljuthat a csúcsra, és befejezésképpen igazság tétetik, de azért nem rossz ezt látni így sem. Végül is szurkoltam a jóknak vagy mifene.
Dreamgirls a Wikipédiában:
http://en.wikipedia.org/wiki/Dreamgirls_(film)
Dreamgirls az IMDB-n:
http://www.imdb.com/title/tt0443489/
Nagyon úgy tűnik, h ez lesz itt az a bizonyos századik bejegyzés. Nem is tudom, miről kellene most írnom, hogy az alkalomhoz illő legyen. Mindig történik jó is, rossz is, és én itt inkább a jókról szoktam írni. Szerencsére azért ilyen is akad.
Kedd este például kint voltam a Hard zenekar lemez-bemutató koncertján (100% hard) . Erről majd még talán írok is. Ma meg mozizni megyünk az itteni társasággal. Az előbbi nagyon jó volt, az utóbbit meg várom.
(Az ékezeteket majd pótolom utólag.)
Creative Dance : Dick Tracy előadás
2007. június. 23. Blogroll, zene és személyes-ban. 1 HozzászólásTegnap este a Creative Dance csoport fellépésén voltam, Dick Tracy előadás volt. Mint azt a felvezetőben is elárulták, nem egyformán gyakorlott táncosokból áll össze a csapat. Van aki csak szeptemberben kezdte, és van aki már több éve gyakorolja.
Bár valóban látszott, hogy nem mind vannak ugyanazon a szinten, azért a produkció maga mégis elismerésre méltó. Ezek a fiúk és lányok nagyon ügyesek voltak, és egy igazán kellemes estét szereztek a látogatóknak.
Szombaton éppen jókor került a kezembe az Exit egyik példánya, mivel még időben kapcsolhattam, hogy valami rockkoncertek lesznek mindjárt a Zöld Pardonban, ami majdhogynem itt van a szomszédban. Általában nem járok olyan helyekre, ahol ennyire alacsony az átlagéletkor, de egy rockkoncert-sorozat itt a közelben, potom száz forintos belépőért azért mégiscsak más tészta… (Persze már akkor is látszott, hogy a mindössze három fellépőre a fesztivál elnevezés azért talán kicsit túlzás.)
Elsőként a Benzin fellépésére került sor. Az elejéről sajnos lemaradtam, csak az utólsó néhány számot hallottam, de az marha jó volt. Amilyen színvonalon ezek a fiúk játszottak, őrjöngő tömegnek kellett volna lennie, ezzel szemben alig csellengett még néhány tucat ember a közelben, (ám ők azért aztán mégis föllelkesültek). A délután hatórai kezdettel rendesen kiszúrtak a bandával…
Utánuk következett az Óriás. Háát… mivel ez nem egy lehúzós, beszólogatós blog, ezért az ő fellépésükről inkább nem írok semmit.
A harmadik volt nyolc harmincas kezdéssel a Solution nevű csapat. Na itt már volt végre zúzás, és megérkezett az a tisztességes számú közönség is, amit a Benzin is megérdemelt volna. Azt hiszem Solution koncertre megyek még máskor is.
Volt egy állati nagy mázlim is. Az ingyen osztogatott ZP programfüzetbe belepillantva, fölfigyeltem a koncertlistára. Egyből kiszúrtam, hogy kedden esedékes a Kalapács. (Ld. a korábbi bejegyzésemet.)
Ma este egy zöldpardonnyi eufórikus állapotban lévő ember társaságában lehetőségem volt meghallgatni gyermekkorom egyik nagy kedvencét, Kalapács Józsit. Most nagyon jól érzem magam.
Meglepetés is volt. Amikor a koncert végén a mi Józsink azt mondta “két hét múlva, ugyanitt”…
Nagyon jó kis The Trust buliban voltam tegnap este a Barokkóban. A DJ urak ismét jól kitettek magukért, így megint csak őrületes parti volt, mindaddig amíg be nem zárt a bazár.
A zene kitűnő volt, mint mindig, amikor DJ Icerock, Magas és Skitish szolgáltatja a talpalávalót. A programba ki volt írva még Lank is, ő is jól szerepelt.
Recent Comments