Feldmár András, a neves Kanadában élő pszichoterapeuta néhány hete újabb olvasnivalóval örvendeztette meg a népszerű pszichológiakönyvek rajongóit.
A Szégyen és szeretet egyik fő gondolata, hogy a megszégyenítés elkerülendő. Hatásos eszköz ugyan mások manipulálására, (pl a nevelésben), de nagy károkat okoz, illetve a felnőtt életben is nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magunkat megszégyeníteni. Tulajdonképpen megint egy olyan szövegről van szó, ami arra bíztat, hogy álljunk ki magunkért. Tudatosítja az olvasóiban, hogy ha már szabadon döntő, felnőtt emberek, akkor egyszerűen tovább is állhatnak, és otthagyhatják azokat a szituációkat, amelyekben nekik rossz, és nem kell törődniük azzal, hogy ki mit gondol.
A másik fő téma a szeretet, amely elfogadó, megismerni törekvő, nem vágyik uralkodásra, és nem kívánja valamilyenné faragni a másik embert. A párkapcsolatok témája ehhez kapcsolódóan is előkerül, többféle nézőpontból is. Feldmár az együtt töltött idő fontosságáról is beszél, és arról hogy vajon mennyi időt kell egy párnak együtt, (egymásra figyelve) töltenie, ahhoz, hogy az egy jó kapcsolat legyen és maradjon.
A könyv vége felé ezután a depresszió és a szorongás témája kerül elő. Ismét a korábbi írásokban már kifejtett elméletekkel találkozunk, miszerint bogyókat szedni vagy fölírni bárkinek is hülyeség, inkább a problémák forrását kell meglátni és aszerint cselekedni. Szó esik még alkoholizmusról, a rossz szokásoktól megszabadulástól, arról, mit jelent önmagunkra odafigyelni, na és persze a szorongásról is, amit mi magunk kreálunk, amikor elérhetetlen célokat tűzünk ki magunk elé. Feldmár szerint változtatni mindenen lehet akarattal, bátorsággal, de a szabadság olyan dolog, amit gyakorolni kell.
Ismét egy minden tekintetben feldmári könyvet kaptunk, amely jó stílusban és közérthetően szól a nagybetűs Életről. Az előadásokból és a korábbi kötetekből megismert tanokkal foglalkozik tovább, és a szerző mindet a saját életéből és praxisából vett példákkal illusztrálja.
Mint minden ilyen könyvnek az esetében, itt is megjegyzendő, hogy semmit nem kell belőlük fenntartások nélkül elfogadni, és a funkciójuk minössze annyi, hogy elgondolkoztassanak minket az életünkről. Erre Feldmár maga is föl szokta hívni a figyelmet, (én meg most itt az ő könyvére hívom föl, mivel elgondolkodtatásból ő kifejezetten jó. Vagy inkább jeles?).
Recent Comments