Írásom az SFPortálon.

A dec-jan szemlézőhöz kigyűjtöttem a linkeket, de lusta voltam megírni a bejegyzést. Jövőhéten megcsinálom, aztán valószínűleg jön egy kis blogszünet.

Ami a néznivalókat illeti, végignéztem a Father Ted c jó kis vígjátéksorozatot, és aztán régi kedvenceket vettem elő (The Thin Blue Line és Yes, Prime Minster.)

A nyelvtanulási projekteket is újult erővel viszem tovább. Olvasni most egy ideig elsősorban nyelvkönyveket fogok…

Ezenkívül tornázom. Mínusz 6-7 kiló a cél. Párszor már csináltam ezt, csak elkezdeni nehéz, aztán nagyon jól belejön az ember.

Elizabeth Moon: A sötét sebessége (Metropolis Media, 2009)

Nagyon tetszett, bár ez várható volt, hiszen szeretem a lelkizős és elgondokodtató sci-fiket. A téma az emberi viselkedés és a kommunikáció a legkülönfélébb hétköznapi helyzetekben egy igen különleges ember, a bizonyos területeken zseniális, ám autista volta miatt könnyen nehéz helyzetbe kerülő Lou szemével.
Szó van benne az előítéletek természetéről, de azért a sci-fi ötlet se marad ki a regényből, ami néhol krimi elemekkel is meg van tűzdelve. Rendkívül érdekes és jól kitalált, a témája ellenére is izgalmas regény. (Adeptus ajánlója.)

Spiró György: Feleségverseny (Magvető, 2009)
Egy jó ötletekben gazdag, ám cselekményben szegény könyv a jövő Magyarországáról, amit egy az eseményekkel mindössze végig csak sodródó fiatal lány sorsán keresztül ismerhetünk meg.
Rea eleinte nem szimpatikus, együgyűségének mértéke már-már olyan nagyfokú, hogy az majdnem hiteltelenné teszi őt magát is. Kezdetben női szereplőként is nehéz volt elfogadnom, bár a nőietlensége szándékos, többször is túlhangsúlyozott, és csak később válik érthetővé, hogy miért kellett ennek a szereplőnek ilyennek lennie.
Kacagtató és elszomorító írás ez, egy korrupció és cigány-magyar háború sújtotta, elbutuló, médiafüggő országról, amiben nagyon sok minden túlontúl ismerősnek tűnik. (S hogy a címe miért Feleségverseny? Azért, mert Reát egy tévés vetélkedő döntőjében aratott győzelme után végül maga az új magyar kommunista király veszi feleségül… )
A Feleségversenyt a részletek miatt éri meg elolvasni, de mivel kevés dolog történik benne, ezért csak több részletben fogyasztható. (Adeptus ajánlója csinált kedvet ahhoz, hogy elolvassam, és nagyon nem bántam meg).

Szepes Mária: A változatlanság hullámhossza (Kozmosz Fantasztikus Könyvek, 1986)
Ez egy nagyon erősen lelkizős sci-fi, amely elsősorban a felnőtt olvasóknak szól. Eleinte nem tűnt olyan jónak mint a Napszél, de aztán folytattam az olvasást és sikeresen magával ragadott a szöveg, amely ezúttal nagyon más, de mégis elgondolkodtató. Egy felelőtlen időutazásos kísérlet leírását kapjuk meg benne, amelynek során az időkapszulában átélt események valamilyen módon a saját életének megoldatlan problémáival szembesítik a főhőst újra és újra és még tovább… A kutatónak így rá kell jönnie, hogy idáig mennyire önző módon élt, h rengeteget ártott másoknak, és soha nem vállalta a felelősséget a saját hibáiért, gyengeségeiért, stb. Ki kell találnia, hogy hogyan kell cselekednie ahhoz hogy visszajuthasson, illetve hogyan éljen majd ezután.
Töményen lelkizős darab. Aki bírja az ilyet, az mindenképpen olvassa el.

Az Egyszerűen bonyolult (2009) egy jó kis romantikus vígjáték. Meryl Streep valami brilliánsat alakít benne, a korát felvállaló ötvenes nő személyében. A főszereplő Jane ugyanis úgy dönt h a szokásokkal ellentétben nem plasztikáztat, sőt képes újra magába bolondítani egykori férjét, aki egy kis pipihúsért annak idején magára hagyta őt a gyerekekkel, (de mostanra kezdi már egy kicsit nevetségessé tenni magát a sokkal fiatalabb új nő oldalán). Csakhogy az oly sokáig magányos nőnek ekkor egy másik korban hozzáillő udvarlója is akad, a teljesen ősz hajú Adam (Steve Martin). Alec Baldwin (Jake) is brillírozik az öregedő, kövérkés ex-férj szerepében.
Ez is azok közé a filmek közé tartozik, ahol mindenki egy kicsit túl jómódú, túl jólöltözött és túl rendezett életet él, a már fönt is említett bonyodalmakat leszámítva. A téma figyelembe vételével és a jó kis poénok miatt, ezt azért szerintem még el lehet nézni.) Kifejezetten női nézőknek szóló film, de annak kitűnő. (Trailer.)

Moon (2009)
Az év egyik legtöbbek által legjobban várt sci-fi filmje a Moon, a látványos akciók nélkül is élvezhető filmek családjából. Eléggé kiszámíthatóra sikerült, cselekmény sincsen túl sok, ennek ellenére mégis jó lett. A nagyon szimpatikus Sam Rockwell játssza benne az űrhajóst aki egyedül éldegél és dolgozgat a holdon. Segítőjének (aki egy számítógép), pedig Kevin Spacey a hangja. (Ez tehát az alapszituáció, a további történésekből viszont nem árulhatok el semmit, mert ilyen kevésből bűn lenne bármit is lelőni.) (Trailer.)

Hardwired (2009) (Bedrótozva)
A Hardwired hasonlóképpen kellemes, de semmi eredetit nem nyújtó sci-fi. Az előzőnél jelentősen több akcióval, és a gyerekkorom sci-fi-jeit eszembe juttató, mostanában sajnos ritkán látható Michael Ironside-dal. A Hardwired egy olyan ember története (Cuba Gooding Jr), akinek akarata ellenére egy picike számítógépet építenek az agyába, hogy manipulálni tudják. (A főgonoszt pedig a vicces parókát viselő Val Kilmer alakítja.) Egyszernézősnek nem rossz. (Trailer.)

A Zanza nevű zenekar honlapján meghallgatható néhány dal a legelső albumukról, ami a Plug In címet kapta és 2009 nyarán jelent meg. (Az énekes hangja a Night Service-ből lehet ismerős. ) Nagyon kellemes zenék ezek.
http://www.zanzaband.hu/

Elkezdtem újra fölkeresni azoknak a zenekaroknak a honlapját, akiktől valamikor már ajánlottam valamit itt a blogban. A Wendigo zenekar weboldalára érdemes volt ellátogatni, ugyanis a banda ingyen letölthetővé tette a legutóbbi Audio Leash c. albumát. Innen szerezhető be:

http://www.wendigo.hu/letoltes.html

Dragon Hunters (2008 )

A Dragon Hunters (Chasseurs de dragons) kellemes, bár inkább kisebbeknek szóló rajzfilmecske. Nekem néhol túl videoklipszerű volt, de azért akadtak benne aranyos részek. Nagyon mai mese, egy vagány kicsi lánnyal (Zoe) és egy a szabadidejében legszívesebben kötögető nagy és erős jámbor harcossal (Lian-Chu), akik két másik fura figura társaságában elindulnak legyőzni egy gonosz sárkányt. (Trailer.)

Wonder Woman (2009)
Akciódús, keménycsajos, női szuperhősös rajzfilm, ami egyben kardozós amazonos fantasy is.
Látványvilágában egy fiatal férfiaknak szóló mű, ám nem maradt ki belőle a humor sem. Én remekül szórakoztam, amikor néztem.

State of Play  (A dolgok állása, 2009)
Egyszernézős, halott lány után nyomozós majd politikai összeesküvésre bukkanós sztori. A maga műfajában ez egy egészen korrektül megcsinált film, amit már csak a főszereplő újságírót alakító Russel Crowe miatt is meg kell nézni. Ja igen, benne van Ben Affleck is, meg Rachel McAdams, aki a Sherlock Holmes filmben olyan meggyőzően alakította Irene Adler-t. (A film egy angol sorozaton alapszik, amit sajnos még nem láttam.) (Trailer.)

A tinizombik visszatérnek (Die Nacht der lebenden Loser, 2004)
Egy jó kis zombis vígjáték. Korábban valahogy kimaradt, biztosan azért mert tinik között játszódik és mert német. Aki úgy érzi, képes ezt mind tolerálni, annak határozottan ajánlom. Én sokat nevettem rajta. (Trailer.)

Sherlock Holmes (2009)
A legújabb Holmes feldolgozás remek kikapcsolódást nyújt, bár hangulatában egyáltalán nem emlékeztet a régiekre. Főleg mivel kevebb a nyomozás és több az akciófilmes elem. (Nem beszélve arról, hogy Holmes izmos felsőtestével is hirdethető, és a két férfi főhős között is vannak kétértelműségek.) Ízig-vérig mai feldolgozás tehát, aminek a legnagyobb erőssége a látvány, na meg Jude Law és Robert Downey Jr. játéka. (Trailer.)

Maradt még néhány film, amiről írni akartam, de azokról majd legközelebb…